Váncsa István: Óvd a tőkét!

[justify]float:left;margin-right: 5pxKormányunk, ha minden jól megy, hamarosan kisajátíthat bármit, amit akar. Épületeket, szántókat, erdőket, mezőket, ami csak megtetszik neki, és meg se kell indokolnia; a részletek a kormany.hu oldalon olvashatók. Önnön célját a törvényjavaslat a következőképp határozza meg: „…a kisajátítási eljárások gyorsítása, egyszerűsítése, ügyfélbarátabbá tétele, olcsóbb lefolytathatóságának elősegítése”. Az ügyfélbarát kisajátítás perspektívája már önmagában véve is szívmelengető, de a nóvum nem ebben, hanem egy barokkosabb felépítésű mondatban rejlik: „A javaslat bővíti azon esetek körét, ahol nem szükséges külön vizsgálni azt, hogy kisajátítással biztosított közösségi előnyök meghaladják a tulajdonelvonással okozott kárt, ugyanis a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősített beruházások esetében ezen feltétel értelemszerűen már fennáll.”[/justify]
[justify]Hogy aztán a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősített beruházás voltaképp micsoda, az nem kérdés. Formai oldalról nézve azt mondhatnánk, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősített beruházás az, amit a kormány annak minősít, de van ennek a kérdésnek tartalmi oldala is. Az ilyen beruházások kivitelezői nyilvánvaló módon a nemzeti nagytőke legmegbízhatóbb képviselői közül kerülnek ki, vagyis arról a fölöttébb szűk körről van szó, melyet a népnyelv általában a Közgép vagy a Simicska szókkal jelöl, mármost ennek a szűk körnek a kapacitásából érthető mód csakis nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekre futja. Tehát amivel a nemzeti burzsoázia krémje foglalkozik, az eleve csakis nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy lehet, ergo ha a nemzeti nagytőkés kinéz magának valamit, akkor nem szükséges külön vizsgálni, hogy a kisajátítással összefüggő előnyök a tulajdonelvonás okozta kárt meghaladják-e, hiszen a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősített beruházások esetében ezen feltétel értelemszerűen fennáll.

Kormányunk keze tehát nem maga felé hajlik, hiszen ha élni fog az ügyfélbarát expropriáció eszközével – márpedig nyilván nem azért hozza létre, hogy a fészerben porosodjon – azt nem önös érdekből teszi, neki nem kell a mi házunk, pajtánk, sufnink és semmi egyebünk, ő az ilyesmit csakis azért veszi el, hogy a nemzeti burzsoáziának odaadja. Ha pedig a nemzeti burzsoáziának adja, az már szinte olyan, mintha nekünk adná, hiszen ha a magyar nagytőke virágzik, mindannyian együtt virágzunk vele. „Valamennyiünk érdeke, hogy megerősödjön nemzeti burzsoáziánk, különben saját hazánkban is legfeljebb alvállalkozók lehetünk” – ezt nem mi találtuk ki, a Heti Válaszban olvastuk, majd beírtuk a kedvenc idézeteink közé. Azt ugyan nem értjük, hogy a nemzeti burzsoázia gyengesége milyen úton-módon csinálna nemzeti alvállalkozót belőlünk, nemzeti proletárokból, ám evvel együtt hajlandók vagyunk a magyar üzletlánc boltjában vásárolni, ha az van közelebb, sőt azt is belátjuk, hogy a magyar kereskedő megsavanyodott magyar teje jobb, mint a multiké, magyar tejtől a magyar ember másképpen fosik.

Belátjuk továbbá, hogy nemzeti nagytőkésnek lenni ez idő szerint még nem öröm, hanem frusztráció, a magyar nemzeti burzsoázia egyelőre sérülékeny, hátrányos helyzetű réteg, s mint ilyen, kormányunk féltő gondoskodására szorul. Hosszan magyarázhatnánk, mért van ez így, de az egyik alapvető ok talán az, hogy túl gazdagok vagyunk. Ez nyilván nem a nemzeti nagytőkésekre vonatkozik, ők tudvalevőleg nincstelen nyomorultak, hanem a nemzeti proletárokra, mint például a gyártósori szerelők, hegesztők, hordárok, raktárosok, takarítók, targoncavezetők és mindazok, akik ilyen munkakörökben vágynának elhelyezkedni – nemzeti terminológiával élve a panelprolik –, ők azok, akik módosabbak a kelleténél, s ezáltal nemzetünk fényes jövőjét veszélyeztetik. „Kína előrehaladásának legnagyobb motorja a szegénység volt. Ezt kell csinálni Magyarországon is, mert aki szegény és kifosztott, végig fogja dolgozni a napi tizennyolc órát” – hogy a nemzeti nagytőke egyik legnemzetibb és legtőkésebb alakjának feledhetetlen szavait idézzük. Vagyis amíg nem dolgozza végig zokszó nélkül a tizennyolc órát, mert még mindig nem elég szegény és nem eléggé kifosztott, addig a nemzeti burzsoázia képtelen kifutni a formáját és föllendíteni Magyarországot, ergo maradunk a pocsolyában a disznók között, annak ellenére is, hogy „a magyar költségvetési politika Európa élvonalában van” (© Navracsics Tibor).

Innen nézvést azt is be kell látnunk, hogy kormányunk unortodox gazdaságpolitikája voltaképp racionális elgondolásra épül. Szegényíteni és kifosztani, ez kissé talán radikális módszernek tűnik, viszont csak így fogjuk utolérni és túlhaladni immár nem a fejlett tőkés államokat, hanem most éppen Kínát, később már esetleg Mongóliát, majd Karacsáj-Cserkeszföldet és így tovább. De mint látjuk, ez sem elég, emellett még az is szükségessé vált, hogy az ezermilliárdos összegű uniós fejlesztési pénzek elosztását a legavatottabb személy, maga a miniszterelnök vegye kézbe, támaszkodva természetesen a burzsoázia-ügyekben széleskörűen tájékozott Németh Lászlóné és a pótolhatatlan Lázár frakcióvezető bölcs tanácsaira, ahogy ez a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság létrehozásáról szóló, hétfőn kihirdetett kormányrendeletből kiderül. A cél az, hogy ezekből az összegekből egyetlen cent se menjen pocsékba, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ami nem a nemzeti burzsoáziához kerül, az az oligarchák martaléka lesz. Ugyan Magyarországon már nincsenek oligarchák, ezt maga a miniszterelnök mondta május elején a parlamentben, oligarcha ugyanis az, aki gazdasági hatalma mellé politikai hatalmat is próbál szerezni, például egy párt elnöke lesz vagy miniszterelnök. Mondanunk se kell, hogy miniszterelnökünk ezen a ponton egy korábbi miniszterelnökre utalt, az a volt miniszterelnök pedig ma is jó egészségnek örvend, és vidáman oligarcháskodik. Ebben az értelemben tehát mégis vannak oligarchák Magyarországon, s éppen ezért fontos, hogy uniós pénzek és állami nagyberuházások révén még véletlenül se ők gyarapodjanak, hanem a nemzeti nagytőke, amely minden erejével azon fáradozik, hogy felvirágoztassa Magyarországot, és a magyar embereket boldoggá tegye.

Gyepűinken Németh Lászlóné őrjáratozik, és ha oligarchát lát arra ólálkodni, azonnal visszalöki a mocsárba. Odébb Ókovács teszi ugyanezt Tokodyval.[/justify]
(Élet és Irodalom)

Vélemény, hozzászólás?